Egy szenvedély margójára (only in hungarian)

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Mostantol huvosebb napok jonnek... Levalnak lassan rolam a dolgok, igy leszek egyszerre megis boldog. Es ha az egi hataron innen elszamoltat az Isten, nekem vamolni valom nincsen. A bunoket, mindet banom es ha lehet ujracsinalom. Tettem amit hittem, velem megtortent a minden. Pont.